A gyerekeket leginkább azért csodálom, mert szó nélkül beengedik őket Meseországba. A magamfajta meseírónak viszont nap, mint nap meg kell küzdenem a határőrökkel. És ezek nem akármilyen lények ám: ördögök, vámpírok, boszorkányok, farkasemberek, különféle démonok, csak hogy a legegyszerűbbeket említsem. De a legtöbbször a Hétfejű Sárkány áll szolgálatban, aki mindannyiszor ugyanazt a hét kérdést teszi fel:
– Neve?
– M. Kácsor Zoltán.
– M? Mi az az M?
– Már számtalanszor elmondtam önnek, kedves sárkány úr, nem lehetne most az egyszer kihagyni ezt a kérdést?
– Nem – jön a héthangú felelet.
Nagyot sóhajtok.
– Az M azt jelenti, hogy mese.
– Helyes, helyes – dörmögik a fejek az orruk alatt. – Születési helye és ideje?
– Ezerkilencszázhetvennyolc, Budapest – hadarom. De nem tudom megállni, hogy vissza ne kérdezzek:
– Minek ez maguknak? Mond egyáltalán valamit önnek ez a két adat?
– Pontosan ezerkilencszázhetvennyolc feje volt a dédapámnak – morogják a fejek –, úgyhogy érezze magát megtisztelve. Budapest pedig az egyik kedvenc szórakozóhelyem. Lakhelye?
– Győrzámoly.
– Szóval ott molyol… És házisárkánya van?
– Van – felelem. – De ismét felvilágosítom, kedves sárkány úr, hogy nálunk drágámnak vagy kedvesemnek hívják őket.
A sárkányt azonban a részletek már nem érdeklik.
– Ne húzza a drága időm! – ripakodik rám, és a mögöttem kígyózó sorra mutat. – Nem látja, mennyi író vár még bebocsátásra? Örüljön, hogy sorra került!
– Örülök is – válaszolom csendesen.
A sárkánynak ekkor ellágyul a hangja:
– Aztán gyerek van-e?
– Kettő is. Egy fiú meg egy lány.
– Helyes! – süvölti. – Ez nem feltétel, de előny.
– Nem is tudja, mekkora – felelem.
– Iskolai végzettsége?
– ELTE bölcsészkar, magyar szak.
– Áh, ismerem… – dörmögi rejtélyesen, és egyik fejének ábrázatáról sem tudom eldönteni, hogy mit gondol.
– Kedvenc meséje?
– Jaj, kedves sárkány úr, muszáj ezt? Sokáig itt kellene maradnunk, ha felsorolnám őket.
– Ez jó válasz! – Örömmel veszem észre, hogy a sárkány végre vigyorog. – Akkor csak annak a címét mondja, amit most olvas.
– Áh, az könnyű – felelem. – A végtelen történet.
A hétfejű ekkor hétszeresen biccent.
– Bemehet – mondja, és csibész mosolyával először árulja el, hogy egy kicsit talán még kedvel is.